Januárban még szó sem esett esküvőről..

…meg babavárásról, meg nagymamaságról, de valahogy a szívem mélyén tudtam, hogy közeleg valami szép, valami felfoghatatlanul csodálatos pillanat.

Egy csendes téli délutánon átjöttek hozzám a fiamék. Váratlan látogatásuknak komoly oka volt.

– Anya! Csukd be a szemed és nyújtsd előre a kezed….

Abban a pillanatban tudtam, hogy nagymama leszek. Azt hiszem egy ilyen pillanatot sosem feled el az ember, legalább is akkor biztos nem, ha Isten nem dönt másképp.

Nem ért váratlanul, éreztem legbelül már rég, és azt is tudtam, hogy egyszer majd születik egy kisleány, akinek a haját fonhatom, akinek a kis kezébe én adhatok színes ceruzát, hogy velem együtt rajzoljon, akivel hangosan énekelhetem az “Luca Babám” című dalt Halász Judittól, akivel együtt süthetjük a süteményeket és akiről megszámlálhatatlanul sok fotót fogok elkészíteni, aki a világ legédesebb, legszebb kisleánya lesz…

Persze, ha kisfiúcska születik -akkor is a világ legboldogabbja leszek- akinek akkora barna szeme lesz, mint az Édesanyjának, akinek olyan szép mosolya lesz, mint az Édesapjának, akivel együtt barkácsolhatom majd a törött lábú székeket, amit a javítás után együtt festhetünk le, akivel ahogy csak lehet kimegyek a rétre és együtt fotózom vele a fűszálakat a szélben, mert mindent amit csak magamban hordozok neki akarom majd adni, hogy soha ne felejtse el a gyerekkorát, és minden órájára boldogan és mosolyogva emlékezzen…

A boldog bejelentést követte egy elhatározás

Erre a napra is nagyon vártam, s bár a covid sajnos vendégeskedik a világunkban, tudtam, hogy bennünket nem fog bántani és minden másodpercét annak a napnak megéljük majd.

Így is történt. Meghitten, békésen, és minden túlzottság nélkül a legszebbet és a legtöbbet hoztuk ki belőle. Mindannyian kivettük a részünket a szervezésből. Nagyon vártuk a napot és reménykedtünk a jó időben is.

Mindent amit csak kívánhattunk teljesült. Minden a helyére került, minden maga volt a tökéletesség.

Az esküvő előtti napokban sokat gondolkodtam azon, mit is mondhatnék nekik útravóként az esküvőn. Néhány éve kitaláltam, hogy elvégzek egy tanfolyamot, ahol megtanítanak beszélni. No nem akárhogyan, hisz tudok én, ha akarok… csak hát amolyan szenzációsan. Úgy, hogy akár sok idegen ember előtt is el tudjam mondani a gondolataimat. Igen. Szertartásvezető akartam lenni. Valamiért aztán lebeszéltem magamat erről, mert azt gondoltam, hogy hülyeség. Most kitaláltam, hogy a saját fiam esküvőjén kipróbálom magam ez ügyben is. Mit mondjak… Nagyon béna volt. A szívem, a torkom, a gyomrom… szóval mindenem elszorult, miközben beszéltem, s bár kívülről tudtam mindazt amit papírra vetettem, képtelen voltam fejből mondani.

A vágyak és a törekvések közti különbségről írtam.

3 oldal, felolvasva 5 perc, gondoltam nem fogok sok időt rabolni az esküvőn. Bár amikor a fiam meglátta, hogy mire készülök, a fejét fogta és lepillantott az asztalra. “Anya!”

Majd ennek ellenére összeszedtem magam és belefogtam….

“Néha nem csak attól kell megvédeni valakit, amitől fél, hanem attól is, amire vágyik…

Ezzel a mondattal szeretném kezdeni a gondolataimat, mert tudom, hogy amiről néhány percben beszélni fogok, nekem sokszor sok szomorúságot és csalódást okozott.

Talán, ha beszélek róla, akkor ti elkerülhetitek ezt a lélekromboló érzést, és bármi célotok legyen, nem a vágyaitok, hanem, a törekvéseitek fognak a céljaitokhoz vezetni.

De mi a különbség és miért jobb az egyik a másiknál? 

Mi emberek azért születünk a földre, mert el szeretnénk valamit érni.

A valóság viszont az, hogy mi nem éljük azt amit akarunk, hanem azt éljük, amit tudunk.

Kihozunk valamit belőle, de nem azt, amire ideszülettünk. Az elme a gátja.

Amikor kitűzzük az első célt, akkor jönnek az akadályok, és nemcsak az akadályok, hanem a vágyak és a kísértések. 

Újabb és újabb alternatívák és lehetőségek, melyek szétszórnak bennünket.

Ezért a mi akaratunknak nem lesz ereje, mert mi mindig odaadjuk magunkat a vágyainknak és a vágyak kísértéseinek.

Ezek a kísértések eltérítenek bennünket, más irányba fordítanak és a célok a ködbe vésznek. Azt is elfelejtjük, hogy hol volt a vezérfonal.

A vágyak vezetnek minket, pedig ez másképp is lehetne. 

A legtöbb hiba amit elkövetünk, azok a vágyaink miatt vannak. Megvakultan követjük és nem vesszük észre, hogy tévúton járunk.

Vágyunk valamire, pl. birtokolni akarunk valamit vagy épp híresek akarunk lenni, vagy sikeresek, gazdagok, és nem látjuk a végét. Vagyis a vágyainknak sose lesz vége.

Nem tudunk kikerülni belőle, mert az egyik hozza a másikat és a másik feltételezi a harmadikat. A vágyaid kifacsarnak és sosem jutsz el az eredeti célodhoz.

Hacsak nem valójában arra szükséged van!

-Ha hozzá kell tartoznia az életedhez.

-Ha szükséged van rá igazából, mert nélküle elakadnál, vagyis az eredeti, földre születéskori célodhoz elengedhetetlenül szükséges.

Sokan azt gondoljátok, hogy vágyak nélkül nem érdemes élni, 

hisz a vágy az csodás és az élet küszöbe. Ha nincsenek vágyaid, akkor mi értelme az egésznek?

Higgyétek el, hogy a vágyak békétlenné tesznek bennünket, pedig a béke az egyik legfontosabb az életünkben.

A sóvárgás leköti az elménket, állandó izgalomban tart. 

Ha békét akarok, akkor meg kell állnom, és belülről kell nézni önmagamba.

Ezzel a lépéssel, már sok olyan dolgot kikerülhetünk, ami a csalódást csalja az életünkbe. A belső békével megtanítom magam az önfegyelemre és a kitartásra.

Megtanulok önmagamnak parancsolni, és az életemet irányítani. Minden amit önmagamért teszek, pl. sportolok, olvasok, rajzolok vagy énekelek: Törekvésnek nevezem.

Ellenben a vágyaim csak át akarják venni a hatalmat, irányítani akarják az elmém, míg vele szemben a törekvéssel kivetem a lábam a vágyaim előtt,

így ellenállok annak, hogy eladjam magam. Sose engedj a vágyaidnak, mert boldogtalanná tesz. E két erő kormányozza a világot!!

A vágy lefelé visz, a törekvés pedig felfelé. A törekvés erő, amely kivisz a fényre, a vágy a világ szolgaságában tart.

Amikor valamire törekszünk, akkor a vágyaink láncot tesznek a lábainkra és lehúznak.

Ez egy HARC, és bizony nem vagyunk ennek tudatában. A vágyaink kiszolgáltatottá tesznek, a törekvésekkel mi döntünk az életünk felett.

A vágy lényege a birtoklás, a birtoklás lényege a hatalom. Vagyis a vágy a hatalom szeretete. A vágy és a törekvés közötti különbség talán már érthető, mert a törekvés a szeretet hatalma.

 

Kívánjuk nektek, hogy az életetekben sok törekvés legyen, melyet a legnagyobb összetartó erő, vagyis a szeretet irányít.”

Anya és Apa