Óriási tévedésben vagy…(egy kis bevezető)
…ha azt gondolod egyedülállóként, sprintbe a 60-as tábla felé, hogy neked már semmit nem tartogat az élet, nem vágyódhatsz már igazi férfias ölelésre, csókra és szexre.
50 évesen, amikor elindulsz magadban lefele, bár kifele ezt mások cseppet sem látják, ijesztő megállapításokat teszel. Ezekhez a buta megállapításokhoz eljuttatni magadat oly egyszerű, hogy semmilyen energiát nem kell beletenni, mégis működik…. A változókor igen találó definíció, mivel valóban változó az idegállapotod, s ennek függvényében szinte minden nap más vagy, sőt ami elviselhetetlen az az, hogy minden órában képes vagy a változásra. Az egyik nap egyik órájában éppen a legszebb nőt látod a tükörben, a következő órában pedig összeomlik minden benned, mert észrevettél magadon valamit, ami addig még nem volt ott. Valójában keresed is! Felfedezővé válásod útján minden nap képes vagy újabb borzalmat észrevenni, amitól néhány napra a legnagyobb utálatot érzed mindenkivel kapcsolatban, aki nálad akár csak 2 nappal fiatalabb.
Aztán jönnek időnként gondolatok…
…hogy tenni kéne valamit, mert tarthatatlan állapotodban észrevétlenül a tested tartalékos állapotba került, valami oly magyarázattal bírva, hogy a zsírban szuper hormonok tárolódnak, ami megvéd téged a szív és érrendszeri betegségektől, pedig te ezt nem kérted tőle. Magától gyűjtögeti a senekedre a plusz kilókat s a pocakod sem lapos, -bár talán sose volt az- de most ez kimondottan a depibe űz. Ekkor elhatározod, hogy belefogsz az éhezők viadalába és soványabb leszel, mint serdülő korodban.
Uccu neki a konditerem…
…vagy a futópálya, tulajdonképpen tök mindegy, mert 5 perc után meg akarsz halni, és pontosan tudod, hogy ebből semmi jó nem lesz, csak izomláz és ízületi gyulladás. Ekkor elkezdődik az agyalás azon, mégis mi való neked és képes vagy megfűzni a férjedet, hogy járjatok tánciskolába, vagy ha egyedül is vagy, elmész salsázni, esélyt adva magadnak, hogy megpörget majd ott a férfias tánctanár, akibe szerelmes leszel. Hát ez nem így történik, mert a salsa tanárok nem álmaid adoniszai, sőt kimondottan bénák, és akivel táncolni fogsz az többnyire nő….
Nem folytatom, mert most ez a bejegyzés nem rólam szól, hanem Ágiról, aki egy csodálatos nő…
…aki mindezeken átment amit fentebb írtam, viszont legyőzte a félelmeit, legyőzte azokat a belső érzéseket, ami bennünket nőket megakaszt abban, hogy párra találjunk, hogy úgy csókoljunk, mint még soha, hogy úgy fogadjuk el magunkat, amilyenek vagyunk, -bár még vannak ezzel kapcsolatos hibák, de jó az irány.
Ági képessége felülmúlhatatlan.
Képes hahotázva nevetni hasfájásig, képes táncolni zene nélkül a réten, levetkőzni és bugyiban-melltartóban válogatni a kocsiban a ruhák között, hogy a fotózás színesebb legyen. Képes hagyni, hogy a magam készítette fülbevalót a fülébe tegyem és ráakasszak valami színes bizsut, hogy még mutatósabbá váljon és hagyja, hogy a haját is összefogjam, amolyan Katisra, mert tudom, hogy jól fog állni neki és Ő ebben egy percig sem kételkedik.
Zoltán, aki csodálja őt…
…aki mosolyogva fogadja mindazt, amire bepaliztuk, vagyis a szerelmes párfotózásra. Ha lehet azt mondani, hogy egy férfi csinos, akkor Zoltán az. Ő az a férfi, aki képességét megvillantva, igényesen érkezett erre a pár órára, aki nem vette félvállról ezt a programot, mert tudta mennyire fontos ez Áginak és amúgy is örömére van az ilyen pikantéria.
Ági és Zoltán egymásra találtak.
Állíthatom, hogy innentől nincs menekülés egymás elől, nincs megoldhatatlan helyzet, mert az út nem ágazik el. Megért a két lélek a találkozásra, pont még jó időben. Mindkettőjüknek felnőttek a gyerekeik, keresik vagy már meg is találták az útjukat, így a szerelmüket csak magukra forgathatják.
Most gondoljatok bele, hogy ötvenen túl, hány évet kaphatunk még a sorstól, hogy újra fiatalodjunk?
Akármennyit!!! Döntsd el, mennyit szeretnél, dolgozz magadon, lásd meg a csodát, éld meg az örömöt, engedd el az aggodalmat, építs egy új jövőt, mert ez tart fiatalon mindannyiunkat. Képes vagy rá. Sikerül, mint Áginak és Zoltánnak, pedig aki ismeri őket tudja, hogy nem könnyű út van mögöttük.
Árad belőlem a gondolat… látva őket a boldogság simogatja arcom, bazsajgok (vagyis mosolygok, mint a bazsarózsa), vagy épp vigyorgok, mint a vadalma (oly szépek ezek a mondások), mert miközben a fotókat válogatom, itt örömködök. Megelégedetten fejezem be az írást, bízva abban, hogy megint adhattam egy szép emléket, ami kitart egy életen át.
Szeretettel: Kati.
