Portréfotózás Kepes Ágnessel

Mi kell egy jó portréfotózáshoz?

Nos! Egy fotográfus, egy ízig-vérig igazi nő és egy letisztult elegáns stúdió, amely a portréfotózás színhelye.

El kell mondanom azt, hogy egy ilyen portrézás alkalmával mi mindent tanulok meg.

A munkám során látom azt, hogy bár nem születtünk mindannyian modellnek, de igenis bennünk van mindaz, ami ehhez szükséges. Szeretünk szépek lenni, szeretünk vonzóak lenni és jó mindezt elsősorban magunknak megmutatni.

Mikor Ági felkeresett az elképzeléseivel…. no erről majd lentebb írok. Szóval ez a munka nagyon sokat adott nekem. A félelmeim közé sorolhatom az elkerülhetetlen változással járó korosodást. Ha egy idő után visszafele indulhatnánk, úgy 35-55 között ide-oda haladva, azt nagyon bírnám!

Bizony senki nem fiatalodik, mint ahogy én sem. Félek, hogy elveszítem a vonzerőm, amely mindig fontos volt számomra. De most ráébredtem, hogy egy nő mindig nő marad, minden korban tud vonzó lenni, szexis és csábító. Ági fotóit nézve és képről képre haladva megláttam magam, és most már hiszem, hogy nincs tragédia. Örökre meg tudjuk őrizni a szépségünket, mert a belső kisugárzás a lényeg, semmi egyéb. Az élet sok mindent tartogat, sose tudjuk mi elé nézünk. Megtörhet, kicsinálhat, de a humorunkat sosem szabad elveszíteni. A felhők mögött mindig kék az ég, és előbb vagy utóbb elkúsznak felőlünk. Tudnunk kell mosolyogva fittyet hányni még a kudarcainkra is.

Mi a feltétele egy ilyen jól sikerült fotózásnak?

Magabiztosság? Önbizalom? Persze! Mindez kell hozzá, de csak akkor fogunk igazán hinni magunkban, ha tudjuk, hogy nincs előttünk lehetetlen. Az önbizalom és magabiztosság személyiségünk meghatározó tulajdonságai. Hatással vannak álmaink elérésére, döntőképességeinkre és mindarra, hogy milyen eredményeket érünk el az életünk során. Vigyázz, mert a magabiztosság hiánya ott áll a sikereid útjában.

A legtöbb nő nem tudja elhinni, hogy mennyire szép és vonzó, ráadásul a kor előrehaladtával egyre inkább alábbhagy az önértékelésünk. Nem szabad ezt megengedni magunknak.

Kell valami, ami feldob, rendbe rak, helyére tesz.

Mindenkinek vannak olyan időszakai, amikor nem vagyunk formában és szükségünk van egy kis feltöltésre. Ilyenkor, ha ezt valamiképp megkapjuk, olyan érzéseink lesznek, hogy mi vagyunk a legklasszabbak a világon. Egy portréfotózás alkalmával rengeteget nő a belső erőnk. Határozottabbak leszünk, szinte úgy fogjuk érezni magunkat, hogy senki sem állhat az utunkban.

Idézek most nektek néhány sort, melyeket üzenetben kaptam azoktól a nőktől, akik eljöttek hozzám:

• Jó látni, hogy nem vagyok annyira rút, mint amennyire gondoltam magam!
• A hurkáim megvannak, de azok hozzám tartoznak!
• Csak most láttam meg azt, hogy mit lát bennem a párom.
• Elmondani szavakban nem lehet, hogy mennyi önbizalmat adtál nekem a képeiddel.
• Naaa, most gondolkodhatok, hogy melyikeket nyomtassam ki, és kereteztessem be az uramnak! Amelyiken a legszebb vagyok!
• Kati! Ez biztos én vagyok? Hú, el se hiszem, hogy ilyen jól áll rajtam ez a ruha.
• Örülök annak, hogy nincs agyonretusálva egyik fotó sem. Féltem attól, hogy csak úgy leszek szép.

Időnként engem is fel kell rázni!

Még mindig nem hiszem el, hogy képes vagyok rá. Talán örökre megmarad az önbizalomhiányom? Amikor Kepes Ágnes írónő, protokoll tanácsadó és tanár felkeresett és elmondta, hogy engem szeretne felkérni arra, hogy készítsek róla egy olyan portrésorozatot, amelyet szeretne felhasználni a munkájához, és nem utolsó sorban a férjét is szeretné meglepni vele, majdnem elájultam. Szinte lehetetlennek tartottam, hogy megugrom ezt a szintet. Tudva azt, hogy előzőleg ki készített róla fotót, még jobban beparáztam. Pár évvel ezelőtti emlékeimből elővadásztam a vele eltöltött két órát. Egy határozott személyiség, aki hihetetlen magabiztossággal tartott nekünk protokoll előadást. Egy életvidám nő, egy energiabomba. Mikor felhívott elmondta, hogy a 30 éves lelke vágyik egy szenzációs fotózásra. Amolyan bauhaus stílus, ami szerinte hozzá illő, hisz a 60-as években volt fiatal nő (most is az) szóval ehhez kéri, hogy válasszam ki a megfelelő stúdiót.

Gondoltam magamban, hogy pont Karácsonykor találjak egy letisztult bauhaus stílusú műtermet? Minden mindenhol csillog-villog! Hol van egy hely, ahol nem pompában tündököl még a plafon is?

Megtaláltam. Egy elegáns stúdió, ahol minden tökéletes. Jobbra nem is vágyhattam volna. Szinte el sem hittem, hogy  még szabad hely is lesz náluk.

Belepillantani egy röpke időre egy sikeres nő életébe megtisztelő volt számomra.

Vele együtt nevetni könnyedén, mintha mindig is ismertük volna egymást, megnyugtató volt. Egy barátságos, nyitott  személyiséget ismerhettem meg, aki a fotózás elején még kicsit zavarban volt, de a végére annyira belejött, hogy táncra is perdülhettünk volna.

Köszönöm a bizalmat, köszönöm a lehetőséget.